Ne fájjon a Szíved,
ha egyedül vagy, magányosan.
Egyedül lehet lenni családban is,
hol nincsen Szeretet,
csak az Én Sikolya.
Ne fájjon a Szíved,
ha látod a mosolygó Arcokat.
Mert lehet, hogy csak látszat a Külvilágnak,
belül pedig csak a Néma iszonyat.
Ne fájjon a Szíved,
ha kórházi ágyon fekszel betegen,
senki nem lép hozzád be csendesen.
A remény ne hagyjon el,
mert jönnek Új napok,
még vidáman láthatod a tengernyi csillagot.
Ne fájjon, ha a Csalfa Szerelmes éppen most hagyott el,
beléd szúrva még utolsó Tőrét.
Egy szép napon, majd rá találsz,
a Kedvesre, ki egy Lélek veled és Téged Önmagadért Szeret.
Ne fájjon a Szíved,
ha Szeretteid már nincsenek Veled.
A Hit és Remény lángra lobbanthatja a Szívet,
Vigaszt, reményt találsz,
nem alszik el az utolsó Reménysugár.
Ne fájjon a Szíved,
ha az Ünnepi asztalon nincsen Kenyered,
mert jól lakottan és Borgőzben sincsen Szeretet.
Ne fájjon a Szíved,
mert mindennap, csak egy nap, amely elmúlik,
és minden Új nap, hoz egy másik Újat.
ILONA ART HUNGARY 