“Amatőr fényképész, aki szereti elkapni egy pillanatot”.
Ha az ember megnéz egy filmet, először magával ragadja a történet, majd kezdi figyelni az összhatást: a zenét, a képeket, a dialógusokat , a színészi játékot, a vágást, a rendezést, mindazt, ami kerek egésszé tesz egy alkotást. Egy idő után már felfedezi az operatőri munka látványvilágát is. Felismerhetővé válnak az egyéni stílusjegyek, ami egy művész munkáját jellemzi. Csodálatos dolog az, hogy mennyi magyar ember van, aki ebben világhírnevet szerzett a munkásságával.
Zsigmond Vilmos (Szeged, 1930. június 16. – Big Sur, 2016. január 1.) magyar származású, Oscar-díjas operatőr) talán a leghíresebb magyar, ha mozgóképpel kapcsolatban a tengerentúlon szóba kerül a neve.
Elkezdődött az újév. 2016. január elseje ismét egy olyan dátum lesz, ami kitörölhetetlen a filmtörténetből. Életének 86. évében, január elsején meghalt Zsigmond Vilmos, magyar származású, Oscar-díjas operatőr a kaliforniai Big Sur régióban – közölte a Variety amerikai filmes szakfolyóirat vasárnap.
Zsigmond Vilmos nyolcvanöt éves volt, a San Franciscótól délre fekvő Big Sur településen álmában érte a halál január elsején, kevéssel éjfél előtt – mondta el az MTI-nek Romwalter Béla, az elhunyt Oscar-díjas operatőrrel közösen indított Sparks vállalat vezetője. Valószínűleg veseelégtelenség következtében halt meg.
Szegeden született. A középiskolát a szegedi piarista gimnáziumban végezte, ahol az irodalom volt a kedvenc tantárgya. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött. A legenda szerint egyszer egy betegség miatt ágyba kényszerült, és kezébe került egy fotózásról szóló könyv. Később édesapja fényképezőgépével fedezte fel a fotózás nyelvét, ahonnan már egyenes út vezetett az operatőri hivatás felé.
1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán Illés György tanítványaként végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot.
Az Egyesült Államokban telepedett le. Kezdetben laborokban dolgozott, fotózott, oktatófilmeket készített, dokumentumfilmekben és reklámfilmekben kapott feladatot. Operatőri látásmódja – a hangulati világítás, az emberi arc középpontba állítása, az emberi történetek bemutatása és a realista ábrázolás – egybeesett az 1960-as években kibontakozó amerikai független filmes kívánalmakkal. 1962-ben kapott amerikai állampolgárságot.
Első jelentősebb munkája a Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt. Már a nagy sikerek hajnalán együtt dolgozott Steven Spielberggel is, aki szintén rábízta magát Zsigmond Vilmos kézi kamerás elképzeléseire a Sugarlandi hajtóvadászat forgatása során. Együttműködésük később az 1977-ben készült Harmadik típusú találkozások című produkcióban folytatódott.
Többször dolgozott Woody Allen rendezővel (a Melinda és Melinda vagy a Kasszandra álma című filmeken). Allen például azt gondolta róla, még mielőtt először találkoztak volna, hogy Zsigmond Vilmos egy zord magyar óriás, egy igazi hadvezéri alkat, aki mellett majd meg sem mer szólalni. Így aztán őszintén meglepődött, amikor egy halk szavú, talpig gentleman rázott vele kezet.
Michael Cimino A szarvasvadász (1978) című nagyszabású filmjénél teljesen szabad kezet adott az operatőrnek a képi világ és a világítás terén – ez pedig újabb Oscar-jelölést ért. Kedvenc filmje volt, a képi világot ebben a filmben archív felvételekhez, illetve adott karakterekhez igazította.
A film itt megtekinthető A szarvasvadász
A kisváros acélművében dolgozó három jó barát: Michael, Nick és Steven egyszerre kapja meg behívóját a vietnami háború idején. Utoljára kimulathatják magukat Steven menyegzőjén és az azt követő elmaradhatatlan vadászaton, majd egyik pillanatról a másikra egy iszonyú háború résztvevői lesznek, ahonnan egyikük sem térhet haza sértetlenül…
Vilmos Zsigmond A szarvasvadász forgatásán
A fények és árnyékok szerelmesének és festőjének nevezett Zsigmond – aki saját bevallása szerint főiskolai mesterein kívül az olasz neorealistáktól és a francia újhullámosoktól tanult legtöbbet – tudását többször is mesterkurzus keretében adta tovább a magyar operatőr tehetségeknek. Filmjeiben a világítás, a fényviszonyok találékony használata vált védjegyévé, egyedülálló stílusának köszönhetően munkássága sokszínű, képei hol költőiek, hol realisták, részletezőek vagy grandiózusak.
1999-ben megkapta az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) életmű-kitüntetését, 2000-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök személyes megbecsülése jeleként elnöki Aranyéremmel tüntette ki. 2001-ben a Corvin-lánc birtokosa, 2004-ben pedig szülővárosa, Szeged díszpolgára lett, ahol a Belvárosi Mozi egyik terme viseli a nevét. A Gellért szállodában lakosztályt neveztek el róla. Tagja volt az Amerikai Operatőrök Társaságának.
2015. április közepén az ő kiállításával nyílt meg a Budapesti Tavaszi Fesztivál a Ludwig Múzeumban. A világon most először voltak láthatóak a neves operatőr 1950-es évektől napjainkig készített fotográfiái.
“Amatőr fényképész vagyok, aki szereti elkapni a pillanatot” – nyilatkozta. Legendásan “emberi” Zsigmond Vilmos személyisége, a kiállítás képes volt közvetíteni szakmai alázatát és méltóságát. Évente egyszer mindig megnézem A szarvasvadász (eredeti cím: The Deer Hunter) 1978-ban bemutatott színes, amerikai háborús filmdrámát. A felejthetetlen képsorok nem engedik a mulandóság homályába veszni Zsigmond Vilmos munkásságát, hiszen a megtekintésekor mindig eszünkbe fog jutni, ki volt az operatőre.
Méltósággal és tisztelettel emlékezzünk rá.
(Operatőrnek a filmgyártásban azt a személyt, rendszerint művészt nevezik, aki a film képi felvételeit készíti, illetve irányítja. Az operatőri munka a fényképészetből nőtt ki, de a fényképezés és filmezés fejlődésével kitágult, és magába foglalja mindenféle kamera (például trükk) segítségével való felvétel készítését, így a tévéfelvételekét is.)
ILONA ART HUNGARY 