Montázs magazin/régebbi változat/
„ A semmiből is hatalom lesz, ha valaki meggyőz egy tömegnyi keserű életű embert, hogy jogában áll jogtalanságot cselekedni. ”
(Rejtő Jenő)
– Uram! A késemért jöttem!
-Hol hagyta?
-Valami matrózban.
-Milyen kés volt?
-Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
-Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele?
-Kagyló.
-Hány részből?
-Egy darabból készült.
-Akkor nincs baj. Megvan a kés!
-Hol?
-A hátamban.
-Köszönöm…
(Részlet Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány című regényéből.)
Meg sem lepődünk, sőt, elvárjuk ezeket a párbeszédeket, ha egy Rejtő Jenő (Reich Jenő író, színpadi szerző, forgatókönyvíró, 1905. március 29. Budapest- 1943. január 1. Jevdoko, Ukrajna) könyvet veszünk a kezünkbe és elindulhatunk a csodálatos kalandok groteszk, de mégis tanulságos világába.
Ma is ugyanaz az élmény érint meg bennünket, mint amikor először olvastuk P. Howard történeteit. Szeretnénk kikapcsolódni, egy kicsit fanyarul mosolyogni az életen, a minket körülvevő világon, elfelejteni félelmeinket, szorongásainkat, kicsit nevetni édes-keserűn.
Rejtő Jenő olyan korban élt, amikor nagyon jól látta, mi veszi körül, és rettegett a bekövetkezendő eseményektől, amelyek valósággá is váltak az életében. Mindaz a szörnyűség, amit nevetségessé tett, a maga igaz veszélyében ott kínálkozott a világot elnyelni készülő fasizmusban. Egy rettegő világ kellős közepén nevettetett a borzalmakon. De ez nem „fekete humor”, nem morbid komikum — ez a lélek felülemelkedése saját rettegésén.
Az írót túl kalandos múltja és a világhelyzetből következő rettegése szorongásos idegbeteggé tette, és közben írta a tömegeket nevettető regényeit. Visszanézve a múltba, milyen jó, hogy abban a korban volt egy ilyen alkotónk, aki az embereket kilendítette a való élet nyomorúságából és megnevettette, elfeledtetve az őket körülvevő nyomást, pár órára elmerülhetett a váratlan szófordulatok, nem várt események világában! A Csontbrigád című regénye szinte már előképe olyan eseményeknek, amit még elképzelni sem tudott a világ.
Ő az egyetlen olyan magyar író, akinek olvasottsága vetekedik Jókaiéval, talán felül is múlja, de még a neve sem fordul elő a legbőségesebb irodalomtörténetben sem. (Csak a Magyar Irodalmi Lexikon ban szerepel.) Az irodalomtörténet nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy tehetséges író volt, hanem még azt is alig, hogy egyáltalában élt. Még annyira sem becsülték, hogy legalább lebecsüljék. Pedig ez a Rejtő-Howard vagy hat évtizede nevetteti már a legszélesebb magyar olvasóközönség egymást követő nemzedékeit. Népszerűsége az elmúlt évtizedek alatt sem csökkent, egyaránt népszerű az alig olvasók és az irodalmi ínyencek köreiben.
Emlékezzünk rá szeretettel, megbecsüléssel, hiszen könyvespolcunkon méltó helyet foglalnak el művei a többi alkotások között.
Rejtő Jenő egy zsidó család harmadik gyermekeként, Reich Jenő néven született. Édesapja, Reich Áron bonyhádi születésű papírkereskedő, édesanyja Wolf Ilona, két bátyja Lajos és Gyula. A magyarosítás során a Rejtő nevet választotta magának. Egykori lakásukat ma emléktábla díszíti. Gyenge testalkatú gyermek volt, csak kamaszkorában erősödött meg.
Elemi iskoláit a Kertész utcai községi Polgári Fiúiskolában végezte. Magyar, német és történelem tárgyakból jó volt, de a többiből általában csak elégséges. Elemi után kereskedelmi iskolába került, de onnan hamar kirúgták, mert bántalmazta egyik tanárát, állítólag annak antiszemita megjegyzései miatt. Jó barátja lett Rózsa Jenő ökölvívónak, az ő hatására később ökölvívó-edzésekre is bejárt. Ekkoriban már nagydarab és robusztus megjelenésű volt, valódi bokszolóalkat.
19 évesen jelentkezett színi tanulónak Rákosi Szidi színésziskolájába. Sok tehetsége nem volt, évekig csak statisztaszerepeket kapott. Közben gyermekkori barátjával, Buttola Edével Nagykörút néven újságot adott ki, de ez csak egyetlen számot ért meg. Színészként később komolyabb szerepeket is kapott, de csalódottá vált a „csak jó” alakításai miatt.
Tizenkilenc évesen Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe utazott, hogy az ottani színházakban tanulja a színészmesterséget. Mivel szerepet nem kapott, és a pénzéből is csakhamar kifogyott, továbbállt a városból, és igen hosszú, két évig tartó utazgatásba kezdett.
Piszkos Fred, a kapitány (hangos könyv)
Bejárta egész Európát, sőt még Észak-Afrika partjain is megfordult. Utazásai során rengeteg munkát elvállalt, volt többek között hajómunkás, heringhalász és mosogató is. Marseille-ben végkimerültségében jelentkezett a Francia Idegenlégióba, de a kimerítő szolgálat hamar megtörte, és az ezredorvos egészségügyi okokból leszerelte. Van olyan vélekedés is, mely szerint megvesztegette az orvost, és olyan is, hogy nem leszerelték, hanem egyszerűen megszökött. Ezután kisebb-nagyobb kitérőkkel visszatért Budapestre.
1927-ben végleg hazatért, és mint lapszerkesztő kezdett munkához. Nagykörút című lapja azonban csak egyetlen számot élt meg. Nádasi Lászlóval, gyermekkori barátjával kezdett írni bohózatokat, első közös darabjukat, a Gengszteridillt 1932-ben mutatták be. Rejtő egyre ismertebb lett, színpadi kabarékat és operettszövegeket írt, az egyik legsikeresebb művét, az Aki mer, az nyer című színdarabot 1934-től több mint százötven alkalommal adták elő.
A színpadi művek mellett ekkoriban kezdett ponyvaregényeket írni. Első alkotásai – melyek „filléres regény” formájában jelentek meg – a Párizsi front, a Vissza a pokolba, a Minden jó, ha vége van, vagy a Jó üzlet a halál voltak. Eleinte Lavery álnéven írta a regényeket, majd amikor jelentős sikereket ért el, bevallotta, hogy ő volt a szerzőjük. A Nova Kiadó hatására felvette a P. Howard álnevet, mert a tapasztalatok azt mutatták, a vásárlók előnyben részesítik az angol írók munkáit. A vadnyugati regényeket Gibson Lavery néven írta.
Rendkívül gyorsan írt, ennek ellenére sok időt töltött munkával.
Gyakran egész éjszakákat átdolgozott, rengeteg kávét ivott és altatót szedett be. Ennek, és a túl fordulatos fiatalkorának köszönhetően az idegrendszere nagymértékben meggyengült, és 1939-től sok időt töltött idegszanatóriumokban. Tovább rontott a helyzetén az időközben kitört háború és a zsidótörvények. Utóbbi miatt már nem is publikálhatott a saját neve alatt, így más írók műveiben segédkezett.
Október 9-én az Egyedül vagyunk című nyilas lap cikket közölt Rejtőről, nehezményezve benne, hogy az író ugyan zsidó származású, mégis nyugodtan írogatja a regényeit a kávéházban, és nem kapott még munkaszolgálati behívót. Ennek hatására súlyos betegen, a nagykátai kórházból hurcolták el munkaszolgálatra, és egy század részeként Ukrajnába került. Ott a nehéz viszonyok és a hatalmas hideg hamar felőrölték a szervezetét, és 1943. január 1-jén meghalt.
Műveihez 1956 előtt csak a feketepiacon lehetett (borsos áron) hozzájutni; új kiadásban A láthatatlan légió jelent meg elsőként 1957-ben a Magvető Könyvkiadónál. Ekkor állítólag a feketepiaci árusok megfenyegették a kiadó igazgatóját, hogy lelövik, ha kiad még egy Rejtő-regényt. Ezután azonban sorra jelentek meg regényei, 1966-tól az Albatrosz Könyvek sorozatban. Sok mű ezekben az években érte meg legelső kiadását. Ezen regényeket bátyja, dr. Révai Gyula rendezte sajtó alá
Spencer Walls (Havas Zsigmond), a negyvenes évek híres magyar krimi szerzője egyik művét P. Howard emlékének ajánlotta.
Rejtő Jenő elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert. Sajátos humorú, gyakran idegenlégiós témájú kalandregényeket, kisregényeket írt, amelyek rendszerint folytatásokban jelentek meg a lapokban, illetve a Nova Kiadónál könyv formában. Stílusában tudatosan törekedett a filmszerű vágások technikájára: „bementünk a bakterházba, azután elhelyeztük a baktert az ágy alatt”, a felgyorsult cselekményt rövid, egy-két szavas mondatokkal fejezte ki. Humora bölcselkedő megjegyzéseiben is érvényesült, például: Egy szabó mondja: „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye – rövid és céltalan.” (A szőke ciklon) Más: „A nő olyan, mint egy költői hasonlat – ha szép, az sem baj, hogy semmi értelme.”
2003-ban emlékkiállítása nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás ideje alatt ugyanitt bemutatták a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztálya által kiírt „Országos Rejtő Jenő emlékérem-pályázat”-ra beérkezett műveket.
Budapest VII. kerületében a szülőháza előtti utca viseli az író nevét.
Menni vagy meghalni (1977) – teljes film
ILONA ART HUNGARY 