“Ez az intelligencia legjobb fokmérője: akinek van humora, buta már nem lehet.” (Kordos Szabolcs)
Életünknek vannak olyan pillanatai, amelyek komikusak és vidámak. Egy igazi szívből jövünk nevetés megvidámítja a napunkat. Nevetni sok minden lehet, van, amikor éppen az embertársunk rovására. Olyan van, hogy hisztérikus nevetés, ami viszont már nem egy egészséges öröm megnyilvánulása. Nehezebb napok után jólesik egy kis lazítás, és ezúttal inkább az emberre néz egy komédia, vagy éppen forduló kabaré jelenet, ahol időnként kicsit önmagad képes nevetni. Hiszen az igazán nagy nevettetők úgy tudják mutatni az emberi természetet, az élet fonákságait, időnként olyan elegáns pikírtel, hogy nagyon szívesen tudunk nevetni akár magunkon is.
Sok tehetséges magyar volt és van ezen a területen. Joe Stan? Bizony, igencsak el kell gondolkodnunk, hogy vajon mit rejthet ez a művésznév, és nem igazán tűnik ismerősnek.
“Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri!”
Ez egy mondat viszont már sok mindenkinek ismerős. Egy közismert szereplője, a Bagaméri alakja előadja meg a Csukás István író Keménykészítő és krumpliorr című regényeit. A könyv ITT olvasható. A Csütörtörténet 1975-ben a hollywoodi X. Televíziós Fesztiválon megszületett a fesztivál nagydíja és az év legjobb gyermekfilmje címet. Csukás István egyébként valós személyről mintázta hősét. Kisújszálláson teltek gyermekévei, és valóban ott élt egy Bagaméri Mihály nevű fagylaltárus.
– Arra emlékszem belőle, hogy mindig mosolygott, és nagyon szerettük – jellemezte az igazi Bagamérit egy régi emlékfoszlányok alapján Csukás István. Egy szobor az igazi Bagaméri Mihályt ábrázolja a róla fennmaradt egyetlen fotó alapján, bár emlékeztet Alfonzóra, aki egy filmben felejthetetlenül megformázta őt.
Alfonzó, Markos József, Joe Stan nagy nevettetőnk, akinek fanyar mondatai, különleges arckifejezései, kabaréjelenetei mai megnevettetnek, már klasszikusak ezen a területen. Talán az irodalomórák még vonzóbbá tette számunkra, ha megnéztük Alfonzó (Markos József, Budapest, 1912. február 28. – 1987. május 31. magyar művész, színész, humorista) “Ványadt Bácsi” alakját az egy Csehov paródiából. Felébredt a kíváncsiság a mű iránt. Alfonzó – Ványadt bácsi kabaré jelenet:
A sakkozás játékának megismerhettük új stratégiáját a győzelem irányába. Szívesen megkóstoltuk volna Bagaméri jégkrémjét, egy Mézga családdal vált szabadon, és még tovább lehetne sorolni azokat a humoros jeleneteket, amelyeket Alfonzó hagyott örökül számunkra. Kalandos természete volt, örülünk, hogy megegyeztünk a Vidám színpad tagjaként, mivel egy magyar művészeti paletta egy színnel kevesebb lett volna nélkülük.
A Latyi – A rajongók szeretetét fejezi ki ez a név. Latabár Kálmán (Kecskemét, november 24, 1902. – Budapest, január 11. 1970) Kossuth-díj magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a 20. század egyik legfontosabb magyar komikusa volt. A híres színészdinasztia leszármazottai: dédapja Latabár Endre, nagyapja Árpád Kálmán Latabár, apja id. Latabár Árpád, akik mindannyian neves színészek voltak. Fia, az ifjabb Latabár Kálmán ugyancsak színész lett.
Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz “ügyetlensége”, egyéni humora óriási népszerűsége szerzett neki. Árpád testvérével gyakran lépett fel groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készített; színpadi “rögtönzései” sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. A játékban senki nem állította meg a kedélyeket, szerette az embereket, a felszabadult kacagásukat. Egy szenesember
“A bohóc, ha meghal: azonnal föltámad. Elterül – és máris játszik tovább. ” Részlet Körmendi János” Utolsó figyelmeztetés “című könyvének fülszövegéből. Körmendi János (Szeged, 1927. október 21. – Budapest, 2008. január 6.) Kossuth-díj magyar színművész, érdemes és kiváló művész. 1945-ben Szegeden végzett színművészeti tanulmányokat. Kazimir Károly hatására bejelentkezett színésznek. 1946-1951 között egy Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1951-1987 között Madách Színház tagja. Pályája kezdetén sok konfliktusa volt, s többször javasolta őt, hogy keressen magának másik pályát. 1958-59-ig nem nagyon kapott szerepeket. Emiatt fontosnak tartott a kis szerepek megoldása.
1987-89 között egy Mikroszkóp Színpad tagja volt. Emellett fellépett még egy Thália Színházban, egy Radnóti Színpadon, egy Budapesti Operettszínházban, sőt az Operaházban is. Az első 1954-ben filmezett, majd kisebb epizódszerepek után Büdös víz címet szerzett, Szerb Antal regénye nyomán készült filmben nagyobb szerepet kapott. A tehetség főként komikus, szatirikus karakter- és epizódszerepek alakult meg. Számtalan bohózatban játszott. A színjátszáson kívül írással foglalkozott. 2010. október 9. A Turay Ida Színház állandó “játási” helyén, az Óbudai Kulturális Központban megkezdődött a Körmendi János bérleti sorozat.
“Dolgozz fogunk, dolgozni.”
“Mért van az, hogy az ember mindig azt mondja, amit csinál?”
“Ma valósággal sugárzol, gyönyörű vagy, Mása gyönyörű, és én nem nézek rosszul.”
Olyan mondatok ezek, melyek hallatán felelevenedik előttünk a jelenetek sorsa, melyekben elhangzott. Márkus László– Haumann Péter – Körmendi János zseniálisan eljátszotta, hogy amikor egy “rendes” császári darab akarták előadni, a közönség elégedetten nevetséges, amikor a kabaréban szereplő jeleneteket játszották. Le kellett venni egy műsorról a Három nővért, mert a nézők annyira nem tudtak elszakadni egy kabarétól. Ez a kabaréjelenet egy Madách Színház produkció volt, ott felvette, benne játszik minden színész és Madáchban játszott akkor. A színházban a szezonban játszották a Három szülőt, és innen már Márkus László az ötletet, hogy egy darabból készítsenek egy szilveszteri kabarét. Körmendi János írta meg.
ILONA ART HUNGARY 