Az igazság sokkal inkább megmutatkozik a cselekedeteink által, mint amennyire a szavainkon keresztül.
(Amy Cuddy)
Az élet folyamán érhetnek bennünket olyan események, traumák, amelyeket mélyen magunkban hordozunk, és csak ritkán tudnak eltörni a szavak. Nem mindig van a közelünkben olyan ember sem, akit a bizalmunkba tudnánk fogadni, hogy feltárjuk a lelkünk mélyén elrejtett fájdalmunkat.
A kimondatlan / The Unsaid című filmben is olyan eseményekkel találkozunk, ami a hétköznapi életben is megtörténik, megtörténhet, még ha nem is ilyen végkifejlettel, mint a film végén. Michael Hunter pszichiáter (Andy Garcia) fia öngyilkos lett, és erre ráment a férfi családja és saját élete is. Már nem vállal eseteket, de ezen a hozzáálláson változtatnia kell, amikor egy problémákkal küzdő fiatal fiút utalnak hozzá – aki nem mellékesen a lánya barátja. A megélt jelen nem várt izgalmat, a múlt feltárása borzalmat hoz.
Egy gyermek elvesztése kimondhatatlan és szinte elhordozhatatlan fájdalom, amit egy életen át sem lehet „kiheverni”. Amikor ez tragikus körülmények között történik, még inkább elviselhetetlen. Ritka, amikor ezek az emberek meg tudnak nyílni, hiszen a hétköznapi életben inkább a találgatás, a rosszindulat és a pletyka szintjére süllyednek le a vélemények. Az ilyen események a léleknek olyan mélységeit tárják fel, melyeket csak azok az emberek tudnak megérteni, akiknek az életében szintén volt fájdalom és szenvedés. Sok kimondatlan, kimondhatatlan szót hordozhatunk magunkban, hiszen elnézve a mai idők véleménynyilvánítását, az ember elborzad, hogy bármilyen esemény kapcsán egyből a találgatások, a rosszindulat, az embertelenség, a vádaskodás, az ítélkezés nyilvánul meg.
Aki többet akar látni a felszínnél egy emberből, a lélek mélységeiről, szereti az elgondolkodtató filmeket, nem fog csalódni, ha megnézi a Kimondhatatlan című filmet. Andy Garcia hitelesen alakítja a gyermekét elvesztő apát, olyan mély titkot és fájdalmat hordoz magában, amit a családjának sem tár fel. A tehetetlenség, önvád sokféle módon nyilvánul meg a filmben. Az apa képtelen feltárni családtagjainak az igazságot, amit a fia a hozzá írt levelében elmond számára.
Persze lehet fanyalogni, hogy egy újabb film a pedofíliáról „lerágott csont”. Azonban a mai időkben még inkább érvényesebb, mint bármikor, hiszen szinte naponta olvashatunk ilyen eseményekről. A hír pedig csak hír marad, egy tudósítás a megtörtént eseményről, azonban aki megéli, csak az tudja a szavak mögött megérteni a tönkrement emberi életet. Minden olyan cselekedet, ami összetöri a lelket, erőszak az emberi élet ellen. Hiszen sokfajta formában nyilvánulhat meg, nem csak a testet lehet bemocskolni, de a lelket is. Verbálisan is lehet kínozni egy embert a szavakkal, melyek mögött irigység, kisebbrendűségi érzés, szeretetlenség, féltékenység és még oly sok minden lehet…
Andy Garcia olyan színész, akinek sármja, hiteles emberábrázolása nem fakult meg, hanem még színesebbé, teljesebbé vált. Láthattuk őt a Modigliani című életrajzi filmben, a Keresztapa III-ban a forrófejű Sonny Corleone törvénytelen fia, Vincent Mancini szerepében. A családtagok egymás iránt érzett szeretete, elkötelezettsége és mindannyiuk lelkiereje tárul elénk – Ha a férfi igazán szeret…című filmben.
Andy Garcia életrajza ITT olvasható.
A film itt megtekinthető
ILONA ART HUNGARY 