Piszem nagy kalandja (Misi emlékére)

Kedves Olvasóim!

Holnap magazin

Az árva muzsikus kötetben jelent meg

Epilógus

A fák vidáman hajladoztak a délutáni csendes szélben, mint az árvalányhaj úgy simultak el a levelek a sűrű lombozatban.
Piszem boldogan fedezte fel ezt a csendet és nyugalmat, ami körbe vette.
Az elmúlt napok kuszasága már távoli ködfátyollá vált.
Az ismerős sarkok, kedvenc helyek ismét a végtelenséget, a megbonthatatlan rendet sugározták.
Elégedetten nézett körül és a tanulságot is levonta.
Soha többé nem vállalkozik olyan felelőtlen és nagy kalandra, amit az elmúlt napokban megélt.
A sok gondolkodásban azonban elfáradt és álmában, mint az égen a szivárvány jelentek meg előtte az emlékképek.

1 fejezet
Indulás

Mérgesen ébredt fel.
– Mi ez a nagy felfordulás, mi történik itt?- gondolta magában.
Általában tekintettel szoktak rá lenni, amikor aludni szokott, igaz el van ő kicsit kényeztetve. De most miért nem figyelnek rá?
A gyors léptek zaja, a ki és befutkározás a szobákba szokatlan volt a számára.
Nagy ritkán fordult csak elő ilyesmi.
Legutóbb a dédi halálakor. Azt éppen elég volt elviselni, meg a sok idegent. Főleg akik babusgatni akarták.
– No persze babusgatni, majd akit én akarok. De buták, azt hiszik, az csak úgy megy, hogy odabújok.
Elkezdte hallgatni a hangfoszlányokat és figyelte mit is csinál a népes családja.
Az apa már dörmögött, kezdett elege lenni az egészből.
– Jaj, gyerekek ne csináljuk már olyan nagy felfordulást ebből a pár napból, nem Mexikóba megyünk.
Koszta hangosan felnevetett. No, az öreg jól beszólt megint.
– Ne mérgelődj már, mindenre gondolnunk kell, aztán majd te fogsz a legjobban panaszkodni, ha valami nem lesz nálunk.
Kezdődik.
Koszta szerette, ha a szülei zsörtölődtek, addig sem vele voltak elfoglalva.
Gyorsan komoly arcot vágott.
– Ez már igaz anya.
Piszem is felélénkült, nagyon szerette Kosztát a kedvence volt.
Szeretett vele csatangolni a kertben, megpihenni a fák árnyékában, amikor a futballozás után kifáradt.
Vele nagyon izgalmas volt az élet, körülötte mindig történt valami.
A legfinomabb falatokat is megosztotta vele, ez igen-igen tetszett neki.
– Nos Piszem, mit szólsz ehhez a nagy felhajtáshoz?
– Persze, ne viccelődjél már! – mordult rá hirtelen az apja.
– Majd pont ő fogja megmondani, hogy már nagyon elegem van.
Koszta megint mosolygott, egyre jobban élvezte a helyzetet.
– Na, kis haver, nem tudod, miből maradsz ki!
Elkedvetlenedett, ez már nem tetszett neki. Nem igen szokott ő semmiből kimaradni, hiszen bármi történt a családban ő ott volt. Mindenről szeretett tudni.
Ez volt az egyik ok, amiért nagyon szerették a másik meg a morgós, fanyar természete.
– Hova mennek, miért akarják itthon hagyni, mert kicsi?
Most azonban ügyet sem vetettek rá.
Nagyon elszontyolodott, nem ehhez volt ő szokva.
– Már nem szeretnek engem?- sóhajtott fel nagy bánatában.
– Jól van, majd elbújok, aztán kereshettek.
A Kurt család izgalma lassan alább hagyott és fáradtan feküdtek le. Holnap nagy nap lesz, indulnak Öcsi nagybácsihoz vidékre.
Nem is képzelték el milyen nagy meglepetés várja őket és mennyi nem várt kalandban lesz részük.
– Pont most romlik el ez az öreg vekker is, most aztán rohanhatunk.
Hát persze már megint apa az.
A taxi hamar megérkezett és éppen elérték a vonatot.
A hangulatos, egyenletes zakatolás álomba ringatta Piszemet is.
Mindenki izgatottan várta a következő napokat.

2. fejezet
A meglepetés

Nagyon gyorsan telt az idő a két nap úgy eltelt, hogy szinte észre sem vették az idő múlását.
Piszem is remekül érezte magát, nagyon jól megoldotta az étkezését meg egyebeket is
Elégedett volt önmagával.
– No, ezt csinálja utánam valaki.
Koszta nagyon élvezte a meleg napsütést, a fürdést a tónál, a délutáni pecázást.
Öcsi nagybácsi remekül gondoskodott mindenről, mindig olyan sejtelmes, huncut volt az a tekintete, aki készül valamire és csak a megfelelő pillanatot várja.
Szombat este meg is történt a nagy bejelentés.
– No, drágáim van egy nagy meglepetés a számotokra.
Heves izgalom fogta el őket, mert az mindig nagy kaland volt, ha Öcsi valamit kitalált.
Piszem is észrevette, hogy valami történik, gyorsan fülelni kezdett nehogy kimaradjon valamiből.
Koszta gyorsan vallatóra fogta, azonban hiába rimánkodott.
– Majd holnap reggel gyerekek, majd holnap reggel.
Ehhez nagyon értett még jobban fokozni a feszültséget, az izgalmat.
Alig bírt elaludni annyit morfondírozott magában, hogy mi lehet az a nagy meglepetés, még álmában sem gondolta volna, amit Öcsi bácsi kitalált a szórakoztatásukra.
Piszem is hánykolódott. Sok volt ez az izgalom a számára, már kezdett kicsit elfáradni, de azt is érezte valami nagyon készül itt.
Gyorsan elhelyezkedett kedvenc helyén, hiszen Koszta azt mindig mindenhova magával vitte.
– Na, csibéim engem nem fog meglepetés érni, mert ott leszek veletek.
Remekül érezte magát, hogy ilyen cseles és ötletes, már előre látta milyen meglepetés lesz, ha őt meglátják.
– Majd én leszek a nagy durranás, nem a bajszos szenzációja.
Hamar megvirradt.
Feszült csend volt a reggeliző asztalnál, mindenki Öcsit nézte kérdően.
A legutolsó percig kiélvezte a pillanatot.
Végül Koszta már nem bírta tovább a nagy csendet és várakozást.
– Öcsi bácsi meddig titkolózol még?
Rekedten felnevetett.
– Ti mire gondoltok?
– Na, Öcsi ne szórakozzál már, mit is terveltél ki?- most már anya is megelégelte.
– Itt a közelben van egy hőlégballon felszállóhely, azért keltünk ilyen korán, mert vagy csak napfelkeltekor illetve naplemente előtt van lehetőség a ballonozásra a légköri viszonyok miatt. Ez a meglepetésem, száguldunk egy kicsit vele.
Anya elnevette magát.
– Gondolod, hogy fel is szállunk vele?
Mindenki mosolygott. Ez valóban nagy kaland lesz, gyorsan beszálltak az autóba és már indultak is.
Koszta csak a hátizsákját kapta fel hirtelen azt mindig magával vitte mindenhova.

3. fejezet
Turbulencia

– Látom felhő nincs, kb. egy órán át kell majd állnunk, átlagos erővel kell, kapaszkodnunk a ballon kosarában a leszálláskor, mert az néha lehet hepehupás.
Csodálatos egy életre szóló élmény a fellegek közt csendesen szelni a levegőt. Remélem az adrenalin szintetek a tetőre fog hágni. – nevetett fel Öcsi egybe kötve egy gyorstalpaló oktatással mondanivalóját.
Koszta lába kicsit megremegett, amikor beszállt a kézzel font kosárba.
Csendesen végigmérte az utastársakat. Ők négyen, egy fiatal és egy idősebb házaspár a lányukkal. Érdeklődve kezdte el figyelni, de csak óvatosan a szeme sarkából. Egyidősek lehettek.
De hamar megfeledkezett róla, mert lenyűgözte a látvány, kimondhatatlan volt lebegni ég és föld között.
Levegő Vándornak érezte magát és valóban egy kihívás és nagy meglepetés volt.
Furcsa egy sport, hiszen végtelenül nagy szabadság érzetet ad ugyanakkor mégsem lehet teljesen birtokolni az irányítást.
Hirtelen megrezzent, pillanatok alatt támadt fel a szél. Váratlanul alakult ki, mint amikor a vad nem veszi észre a lopakodó vadászt.
A kosár elkezdett himbálózni. Az út nagyobb részét megtették még talán húsz perc volt hátra.
Nagyon erősen kellett kapaszkodniuk, hogy talpon maradjanak.
Mindegyikük arcára kiült a rémület és a pánik.
Öcsi bácsi bajsza is megremegett.
Az idősebb férfi kezdett rosszul lenni, szívbetegsége van.
A hangfoszlányok nehezen jutottak el hozzá, mindenkit lebilincselt a félelem, ami éreztek.
Egy nagyot dobott ismét rajtuk a szél és lehuppant a hátizsákja mellé.
Piszem remegve bújt elő.
Minden szőrszála az égnek állt és keservesen elkezdett nyávogni. Nem értette mi történik, már az sem foglalkoztatta, hogy felfedezik.
Elsőként a lány vette észre.
– Ott az egy cica?
Minden szempár rászegeződött, amiért még nagyobb félelem fogta el.
Még az ijedelmükről is elfelejtkeztek olyan mosolyogtató látvány volt a vörös bundájú öreg kandúr.
Koszta elnevette magát.
– Hogy kerülsz ide, micsoda egy macska vagy te?
Olyan képtelen és megdöbbentő volt, mindenki a cicát akarta megvigasztalni, dédelgetni.
Piszem nagyon nehezen nyugodott meg, lassan alább hagyta a keserves nyivákolást.
Közben ismét csendes, nyugodt lett minden.
Öcsi bácsi hangja jött meg elsőnek.
– Megmondtam, hogy nagy meglepetés lesz, mit szóltok? – most már újra magabiztos és harsány volt.
Azonban most nem igazán díjazta senki sem a humorát.
Nagy élményekkel és kalandokkal utaztak hazafelé.
Már Piszemnek sem kellett elbújnia, igaz a kalauz is elcsodálkozott a vonaton, amikor meglátta.
– Hátha még a ballonon láttál volna! – gondolta büszkén és kényelmesen elnyújtózott Koszta ölében.
(Misi emlékére.)