München – Világváros, amelynek szíve van

Kedves Olvasó!

Első rész Mühldorf am Inn – Egy Ausländer élményei Németországban

Nyárutó-őszelő Mühldorf am Innben

Egy ország mindig sok élményt ad az oda utazó külföldinek, hiszen más kultúrával, szokásokkal, étkezéssel találkozik, mint amit hazájában megszokott. A dürüm és döner nem ismeretlen számunkra, hiszen itthon giroszként ismerjük. A technológia ugyanaz. A giro (gyro) és a döner jellemzője, hogy függőleges nyársra húznak húscsíkokat, a nyársat egy hőforrás elé helyezik, folyamatosan forgatják, és az átsült húsrészeket egy éles késsel vékony szeletekben – inkább forgácsokban – levágják és tálalják.
A dürüm (tekercs) vékony tortillatésztába (lavasba) tekert hús, sajt és hagyma. Sokszor a tekercset magát is grillezik, hogy ropogósabb legyen. Mindkettő finom és laktató.

A Glóbusz üzletközpont is sok új élményt ad az odalátogatóknak. Miután belépünk, egy idősebb hostess áll előttünk, aki ragyogó mosollyal nyújt felénk egy rózsát. Meglepődünk, hiszen hétköznap van. Örömmel vesszük a kezünkbe és látjuk, hogy minden hölgyvásárló kezében ott van a rózsa.

Kicsit megszédül az ember a sok termék láttán, ezek minden árfekvésben megtalálhatók a polcokon. Az alacsonyabb árú termékek minősége is kiváló. A finom ételek illata is odavonzza az embert a gyorsétteremhez. A meleg ételeken külön műanyagbúra van, addig se hűljön ki, míg a vendég az asztalhoz viszi.
Meglepődve vesszük észre, hogy a biciklik nincsenek lezárva, igaz ez az egész városra jellemző.

Mühldorf am Inn vasúti csomópont Németországban, nagyon korszerű a vasútállomás. Itt szállunk fel a Münchenbe induló emeletes vonatra. Hiába fülelek, a vonat hangtalan, mintha a levegőben suhannánk, és szinte pillanatoknak tűnik a menetidő is.

München (bajorul Minga) a legnagyobb német tartomány, Bajorország fővárosa. Lélekszámát tekintve Berlin és Hamburg után Németország harmadik, az Európai Unió tizenkettedik legnagyobb városa. München népessége 1 378 176 fő, agglomerációjával együtt lakossága körülbelül 3 130 000 fő. A városon keresztülfolyik az Isar folyó. Németország egyik gazdasági, közlekedési és kulturális központja, egyike Európa legvirágzóbb városainak. Neve a német Mönch szóból ered, amely magyarul szerzetest jelent, aki a város címerében is megjelenik.

A város mottója: „Die Weltstadt mit Herz” – Világváros, amelynek szíve van. Ez valóban így is van. A vonatról leszállva már meg is tapasztaljuk a főpályaudvar színes forgatagában. Egy pillanat alatt csöppenünk bele a város lüktető életébe. A különböző nemzetiségű emberek természetességgel jönnek-mennek, ami tükrözi a város mottóját.

Sétára indulunk az állomás környékén. Fodrászüzletek sora váltja egymást, ahol szintén különböző nemzetiségű szakemberek várják vendégeiket, 12 és 18 euró között van az ártarifa. A széles járda mellett ott van a bicikliút. A zebra nincsen úgy felfestve, mint nálunk. Praktikus és ész szerű ez a megoldás. Felfedezünk egy Lidl üzletet is. Már meg sem lepődünk, hogy a pénztáros egy fiatal, hosszú kendős lány, aki akcentus nélkül beszéli a német nyelvet. A választék nagyobb, mint a hazai üzletekben. A biotermékeknek is igen széles a kínálata.

A város központja, a Marienplatz felé indulunk tovább. Itt található az új és a régi városháza is. Néhány lépésnyire a tértől áll a Szt. Péter templom, München legrégibb temploma, amelynek építése romantikus stílusban kezdődött. A gótika legfontosabb épületeihez tartozik az Alter Hof, amely IV. Lajos császári udvara volt a középkorban. A város egyik jelképe a Marienplatztól nem mesze található Frauenkirche.

A széles, kövezett sétáló utcában találhatóak a nevezetes üzletek, utcai árusok. A bódékból árad a finom égetett mandula illata. Pihenésképpen betérünk a Karlsplatzon található McDonaldsba. A mosdó bejáratánál egy terebélyes néger asszonyság fogad bennünket sugárzó mosollyal. Kifelé némi aprót helyezünk el az előtte lévő tálkába. A már megszokott színes kavalkád található itt is. Feltűnik, hogy sok apa ül be ide a gyermekével, és komoly beszélgetéseket folytatnak. Az emberek önfeledtek, wifiznek, a fiatalok vidáman beszélgetnek.

Február közepe van, késő délutánra azonban már tele van a sétáló utca. Egyre több a képeket készítő turista, készülnek a szelfik is. Nem érezzük magunkat idegennek, olyan természetes a színes emberáradat, melynek részeivé váltunk. Valóban szíve van a városnak, melyet ez a soknemzetiségű embertömeg tesz érdekessé. Mindenki magáénak érzi a várost. Hallgatjuk az utcazenészek játékát, nézzük a vidáman fürdőző galambokat.

Lassan sötétedni kezd, hirtelen egy szobrot veszek észre a tér közepén. Már ismerős, mert mozog, egyből a határnál lévő jelenet jut az eszembe. Sokan fényképezik, szinte ez is München nevezetességeinek egyike. Aztán meglepődöm, mert hozzám fordul, és beszélni kezd. De még mindig a fabódés emberre gondolok, aztán rájövök, hogy ez egy ember, szoborember, aki szintén adományt vár.
Meglepődésemet látva mindenki mosolyog, jómagam is. Ez a kis jelenet szinte felteszi a koronát a mai napunkra. Indulnunk kell, és még számos látnivaló lenne, de így is sok élményben volt részünk. Érdekes emberekkel találkoztunk, az egyik üzletben még a Humans of New York könyvet is felfedezem. 2010 novemberében a fényképész Brandon Stanton fejlesztette ki. Portrékat és interjúkat gyűjtött az utcán – New York City -. Blogjának 16 millió követője van a Facebookon.

Aztán eljön a hazaindulás pillanata is. Kicsit szomorú az ember, de már haza is vágyik. Picit mindig ott van az emberben a remény, hogy a távollét közben hátha történik valami változás, valami új. Azonban ez nem történik meg. Elérünk a hazai határhoz, visszatérünk a „megszokott” hétköznapi életünkbe, nehézségeinkbe. Időnként elővesszük a képeket, és reméljük, majd még visszatérünk ebbe a szép országba, ahol még a városnak is „szíve” van.