Emlék

Kedves Olvasóim!
Ez a vers Újhelyi Gábor festőművész emlékére íródott, szeretettel ajánlva lányának: Újhelyi Etelkának.

Emlék/Holnap magazin

Az árva muzsikus  kötetben jelent meg

Már csak emlék,
ha a képekre nézek,
de a szívemben,
ezer fények és remények.
Színes álmok,
melyek valóra váltak.

Örökség melyet az utókornak hagytál,
nem tűnik el, mint a szivárvány.
Boldogság és öröm,
amikor rád emlékezem.
De nem csak nekem adtál,
hanem mind azoknak,
akik szeretik a szépet.

Újhelyi Gábor

(Balatonfüred, 1925. június 1. –2005. március 7. ) tanár, festőművész

Az elemi, polgári iskola elvégzése után a Pápai Tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1944 nyarától katona (diák munkaszolgálatos), majd 1948-ig hadifogoly volt. Tanítói pályafutását Pétfürdőn kezdte. 1952-ben megnősült, 3 gyermeke született: Etelka, Gábor és Béla. 1953-ban orosz szakos tanári diplomát szerzett. 1962-ben kapta meg a raj szaktanári oklevelét. 1967-től nyugdíjba meneteléig a Thuri György Gimnázium tanáraként vezette a rajz tagozatot és megyei szakfelügyelőként dolgozott. A művelődési házban hosszú éveken át a Képzőművészeti Kört vezette és irányította a városban alkotó fiatalokat. Közben állandóan alkotott, rendszeresen részt vett megyei és országos tárlatokon.

Munkássága elismeréseként több kitüntetésben részesült. 1970 Veszprém Megyéért arany 1976 Vajda Péter-díj 1979 TIT Aranykoszorús Jelvény 1984 Szocialista Kultúráért 1986 Várpalota Városért 1988 Veszprém Megye Művészeti Díja 1994 Várpalota Város Díszpolgára

Forrás:Krúdy Gyula Városi Könyvtár