Garry Winogrand, a fotós – “Amikor fotózok, látom az életet. Ezzel foglalkozom. ” – Garry Winogrand –
Az életben nagyon sok mindent megtapasztalhatunk, és megtehetünk. Van, aki eléri minden célját, minden álmát meg tudja valósítani, van, aki nem éri el azt, amit szeretne, mert nem egyformák a lehetőségeink, környezetünk, adottságaink. Sok példa van arra is, amikor a szenvedés, a küzdelem, az akadályok leküzdése érlel valakit olyan alkotó művésszé, hogy akár saját korán is túl tud mutatni. Kell azonban az érdeklődés, útkeresés is, vannak olyan emberek, akik inspirálhatnak bennünket, hogy alakítsuk saját alkotói személyiségünket, témaválasztásunkat.
Milyen jó valami maradandót alkotni, létrehozni! Hiszen műveink a legtöbb esetben bemutatják személyiségünket, gondolkodásmódunkat, érzelemvilágunkat, érdeklődési körünket is. Mitől válik valaki művésszé? Nem olyan könnyű a válasz, azonban mégis a legtöbb esetben olyan gondolatokat közvetít a közönség felé, ami felkelti az érdeklődését, és magával ragadja az, amit be szeretne mutatni az embereknek.
Garry Winogrand (USA, New York, 1928 – Mexikó, Tijuana, 1984), amerikai fényképész, aki a „street photography”, azaz az „utcai fényképészet” úttörőjének számított, ezt közvetítette közönsége felé. Winogrand témája Amerika volt. Dokumentálta a várost, különös tekintettel a szokatlan emberekre, és megragadta az élettelen tárgyak furcsa egymás mellé helyezését. A várost, az állatkertet, a repülőteret és a rodeót otthonává tette, és végtelen órákat töltött ott. Egy ilyen fotós egy vándor, aki állandóan barangol a világon, és bárhová megy, rákattint a lényegre.
Winogrand azonban soha nem szerette, hogy utcafotósnak nevezték, mivel nem talált igazi jelentést a kifejezésre. Nagyon kedvelte, ha csak fotósnak hívták. Amikor megkérdezték, Garry egyszer azt mondta: “Amikor fotózok, látom az életet. Ezzel foglalkozom.” 1962-ben például beleegyezett abba, hogy fényképezze egy közeli barátjának az esküvőjét. A portréfotó szokásos formaságát kifogásolta, „pillanatfelvételei” a Winfang stílusára jellemző laza energiával megragadják a menyasszonyi parti és vendégeik mulatságát.
Tanulmányait New Yorkban végezte. 1948-ban a Columbia Egyetemen festészetet és fényképészetet tanult, 1951-ben a The New School for Social Research Alexey Brodvich által vezetett fotóriporter-kurzusát is látogatta. Nagy hatással volt rá Walker Evans és Robert Frank művészete. Csodálta azonban Henri Cartier-Bressont is, akinek stílusa ugyan különbözött Winograndétől, de a megérzések és a megfelelő időzítés kulcsfontosságúak az utcai fényképészet során, és ebben Cartier-Bresson kétségtelenül maradandót alkotott.
Életműve során a 60-as és 70-es évek amerikai társadalmának kérdéseit járta körül. Robert Frankhez hasonlóan érdekelte a tömegkommunikáció eszközeinek a társadalomra és az egyén viselkedésére gyakorolt hatása. Az utcákat egy Leica M4 típusú fényképezőgéppel járta, nagylátószögű objektívvel felszerelve, amelynek fókusztávolságát előre beállította. Ez tette lehetővé, hogy legendás gyorsasággal és megfelelő időzítéssel fényképezhessen. Fényképezőgépét gyakran megdöntötte exponáláskor, ami a horizont ferdeségével szokatlan képeket eredményezett.
Első jelentősebb megjelenésére 1963-ban, a New York-i Modern Művészetek Múzeuma egy kiállításán került sor. 1966-ban Lee Friedlander, Duane Michals, Bruce Davidson és Danny Lyon mellett ő maga is kiállította képeit a New York állambeli Rochesterben, a George Eastman House-ban, „Toward a Social Landscape” címmel. 1967-ben részt vett a Modern Művészetek Múzeuma „New Documents” címmel rendezett műsorán Diane Arbus-szel és Lee Friedlanderrel.
Karrierje során három Guggenheim Fellowship-díjat kapott (1964-ben, 1969-ben, és 1979-ben), és 1979-ben elnyerte a Nemzeti Művészeti Alapítvány díját is. Fényképészeti kurzusokat tartott az austini egyetemen, Texas-ban és a Chicagoi Művészeti Intézetnél.
Sasha Waters Freyer (született 1968. november 19-én) amerikai filmkészítő és a Virginia Commonwealth Egyetem Fényképezési és Filmtudományi Tanszékének elnöke készített dokumentumfilmet a legendás fotográfus, Garry Winogrand életéről és művészetéről. A Capa Központ az egyesült államokbeli mozipremier előtt mutatja be Sasha Waters Freyer díjnyertes dokumentumfilmjét. A dokumentumfilm Magyarországon csak a Capa Központban látható a rendezőnő hozzájárulásával a Garry Winogrand: Women Are Beautiful című kiállításhoz kapcsolódóan.
A Facebookon is nyomon követhetjük.
ILONA ART HUNGARY 