Horváth Margit emlékére (Az út végén)

   Horváth Margit -Sárospatak, 1968 –
    -MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia-

A tokaji cigánytelepen kezdte az írást-olvasást. Nem lévén más játéka a könyvekből ismerkedett olyan világokkal, amiről csak később tudta meg: valóságosak, de nem mindenki számára nyitottak. Hogy beengedjék ezekbe – később – elvégezte az újságíró akadémiát. Politikai újságíróként valóban eljutott olyan ajtók mögé is, ahová sokan nem. Ugyanakkor megírhatta azokat a sorsokat is, amelyek szintén a cigánytelepek nyomorában születtek, és haltak.

 

Horváth Margitot a Neten ismertem meg,személyesen nem találkoztunk.Azonban mégis közel kerültünk egymáshoz.Szerette az írást, hivatásából adódóan is.Verseket,novellákat posztolt a Facebook oldalára.Megosztotta a rákkal való küzdelmeit .Amerikában is járt egy baráti meghívásra.Volt egy-két alkalom ,amikor egész éjjel beszélgettünk.Küzdelmes élete volt.Szerettem az őszinteségét,szókimondását,bátorságát, képmutatás nélküli életét.

Magány

című versét 2011 április ötödikén írta

Ha nagyobb a csend, mint amennyit kérnél

Ha a szemed befelé néz farkasszemet

Ha a távolság a földön magasabb az égnél

Ha a por a szíveden már magot temet

Ha a lábad a kezed melegíti

Ha a füled kövek ülik

Ha az öled már sose fáj

Ha a bánat hozzád hazajár

Ha az élethez semmid se fűlik

Akkor nem vagy te más,

Élettelen Magány

Éltedben is holtan.

Margó emlékére

– versemmel szeretnék róla megemlékezni-

 

Kín, szenvedés, fájdalom és remény,

ezek kísérték utadat.

Erő melyet Isten megadott,

tovább vitted életed az utolsó percig.

Szavakba önteni hétköznapian

nem is lehet, mit jelent, hogy elmentél.

Hiszen magad is egy csoda voltál,

ki kereste Istent, s megtalálta.

Nem tétova emberi tanok,

hanem a hit mely erőt adott.

Otthon vagy Margó,

a kegyelem megtalált.

Hullik a szemünkből a könny,

de egy napon eljön majd a nagy találkozás.

Hiszen a szívünk a mennybe, haza vágy.

Lakatos Ilona