Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű.
(Szabó Magda)
Éppen ötven éve mutatták be a Huszárik Zoltán Elégia című világhírű kisfilmjét. Várpalotán a Krúdy Gyula Városi Könyvtárban ennek tiszteletére Lichter Péter nemzetközileg is ismert filmrendező tartott vetítéssel egybekötött előadást a film és a költészet kapcsolatáról.
Lichter Péter: Film + költészet = filmköltészet.
Lichter Péter filmrendező, Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője
(Forrás: Lichter Péter)
A közönség megtekintette Lichter Péter: Polaroidok című vers adaptációját, melyet Simon Márton azonos című verseskötetéből készítettek.
Kivételes alkalom, amikor megnézünk egy filmet, és találkozhatunk egy mű alkotójával. Képzeletünk szárnyalhat, hiszen próbálunk róla alakítani egy képet: milyen lehet, mint egy hétköznapjaiban, milyen sugárzás van. Vajon olyan, ahogy elképzeltük? Az már minden várakozásunkat felülmúlja, amikor két művészeti ág találkozik egymással, és megismerkedünk egy teljesen új formavilággal, mondanivalóval.
Ez a szinte tavasziasan szép estén sok élménnyel gazdagodhattak a közönségnek a bemutató során. Az 1910-es, 1920-as években Franciaországban, majd Németországban találkoznak kísérleti, avantgárd filmekkel. Lényege: kipróbálni valami újat, valami szokatlant, feltárni a filmben, mint nyelvben rejlő új lehetőségekeket, a tartalom és forma kapcsolatot, a meghatározó hiányzik belőlük vagy hangsúlytalan a cselekmény.
Lichter Péter absztrakt kísérleti és lírai dokumentumfilmeket alkot. A found footage (talált képekből álló film) jellemzi alkotásait. Első filmjét a miskolci Cinefesten mutatták be, azóta nyolc rövidfilmet készített. Ezeket a New York-i Tribecától a Rotterdami Filmfesztiválig, San Franciscótól Kuala Lumpurig mindenfelé vetítették. Munkáit egy neves párizsi cég, a Light Cone forgalmazza.
Lichter Rimbaud Péter kísérleti rövidfilmje 2014-ben elnyerte a magyar filmkritikusok díját, és nagy nemzetközi sikert aratott. Legújabb alkotása, a Polaroidokat Stephen Broomer kanadai filmrendező díjazott 2015 legjobb avantgárd filmjei közé. Vetítették egy mexikói Codec fesztiválon, a Transient Visions fesztiválon New York államban, Johnson Cityben. A Jihlavai Dokumentumfilm Fesztivál Kelet-ezüst programja Silver Eye Award-jelölték a Polaroidokat.
Olyan élményben lehet része egy nézőnek egy Polaroidok megtekintés után, ahol szembetalálkozhatunk mi is életünk egy pillanatával. Elgondolkodhatunk Simon Márton gondolatok ébresztő szavain.
Kedves Péter!
Szeretettel köszöntelek a Montázs-magazinban !
Mit jelent számodra a költészet? Hogyan indult el a pályád, mivel egy filmművészet olyan szegmensét választottad, amely kisebb társadalmi csoportot céloz meg?
Húsz éve, kamaszként tulajdonképpen költőnek készültem. Lelkesen gyártottam a verseket, amiket ezután különböző folyóiratoknak elkülözgettem, amik olykor le is közölték őket. Egy középiskolai végég azonban egy film iránt kezdtem érdeklődni. Ez akkor válik igazán komollyá, amikor felfedeztem magamnak egy filmben rejlő lehetőségeit: azt, hogy a mozgókép nyelvén egy költészethez hasonló személyes hang is meg mund szólalni. Szerintem egy kísérleti film potenciálisan minden nézőt meg tudja érinteni, csak megfelelően kell tálalni: sokkal kisebb a szakadék a kísérleti filmek és a hollywoodi alkotások között, mint gondolnánk.
Mi volt a célod? Mit szeretett volna bemutatni egy Polaroidok megalkotásakor?
Minden filmrendező az a célja, hogy olyan munkát adjon ki egy kezéből, amely valamilyen kölcsönhatásba lép a nézőkkel. Simon verseiben éppen azt szerettem, hogy a Polaroidokban szereplő számtalan fraktól nem adtam meg egy megoldókulcsot, magamnak kellett felfedezni egy szerteágazó világot. Ezek a töredékek gyakran meglepő fordulatok, különös képeket tartogattak: ez akartam reagálni a magam módszereivel. A montázsesztétika, a fragmentált jellege szerintem közel áll a hangzáshoz. Ez egy filmnyelv foglalkoztatott akkoriban, ezért volt egy szerencsés találkozás egy mienk.
Sajátos technikával dolgozol, bemutatnád nekünk?
Sok-sok tekercsnyi szuper 8-as filmmel használtam a Polaroidokat, hasonlóan egy korábbi filmjeim esetében. Ezek a leginkább családi felvételek, gyakran egészen intim pillanatok, amiknek egy szépségét adják, hogy megismételhetetlenek, egy van belőlük. Ezekből az apró részletekről lett felépítve egy film.
Bukarest Nemzetközi kísérleti filmfesztivál
Mennyi idő alatt készült el a film? Sokat változtattál közben?
A Polaroidok tulajdonképpen egy évig készült, de lehetett ülni akár tíz évig is fölette. Mivel egy ilyen munka esetében nincs egy történet, vagy egy szigorú sorvezető, hanem csak egy szövegek világához kell hűnek lennem, ezért a film akkor van kész, amikor az ember azt mondja, hogy kész van. Egy filmművészet az ilyenkor egy vágás egyenlő: van, hogy hetekre otthagyom a munkát, próbálom elfelejteni, hogy később tisztán fejjel jobban észrevenni a hibákat. Ez sok időt vesz igénybe.
Számos országban bemutatták a filmet. Egy közönség miként fogadta, milyen impulzusokat váltott ki belőlük?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkáimat viszonylag gyakran vetítik külföldi mozikban, kísérleti filmes fesztiválokon és klubokban, viszont én egészen ritkán tudom a filmeket elkísérni. A Polaroidok egyetlen egyszer kísértem: New Yorkban tartottam egy, a kortárs magyar kísérleti film bemutató vetítést, ahol az esemény után válaszoltam a közönség kérdéseire. Szerintem jól fogadták, sok kérésük volt, kíváncsi voltak a filmek hátterére, a felvételek forrására, stb. De ilyen alkalmak nagyon ritkák.
Az előadás során vette fel Huszárik Zoltán: Elégia című filmjét.
Köszönöm szépen egy beszélgetést, további sikereket kívánok!
Lakatos Ilona
ILONA ART HUNGARY 