Megjelent: 2012. augusztus 30. csütörtök, 14:47 – egy régebbi írásom –
Vendégsarok – Beszélgető partnerem Petrovics László, kulturális menedzser, népművelő, tanár, szaküzemgazdász
„Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is!”
Gaston Rébuffat
2012.augusztus 29-én (szerda) 17 órakor a Várpalotai Napok és a Magyar Fotográfia Napja alkalmából Petrovics László fotókiállításának megnyitójára került sor, „Válogatás európai utazásaim élményeiből” címmel.
(A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte a MAGYAR FOTOGRÁFIA napjának megünneplését. Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk.)
Petrovics László, városunk (Várpalota) közéleti személyisége: sokoldalú, fogékony, nyitott ember. A Várpalotai Városszépítő és – Védő Egyesület elnöke, több civil szervezet aktív tagja.
A meglepetések embere. Egy közös – csoportos országjáró- kirándulás során élményekkel gazdagon utaztunk hazafelé Ópusztaszerről, amikor egy váratlan kitérőt tettünk Akasztóra, a” Stadler- féle „impozáns stadiont tekintettük meg. Szervezésével még egy futball labda is előkerült. Úgy gondoltuk, már nem lehet fokozni az utazás szépségét, de Ő ez által még vidámságot, meghökkentő, meglepő fordulatot is „becsempészett” a szép és tartalmas napba csoportunk idegenvezetőjeként.
Ma az alkotót, a művészt szeretném bemutatni az olvasóknak. (Igaz, Ő szerényen „hobbi” fotósnak vallja magát, képei azonban mégis művészi értékűek, melyek példát adhatnak mindannyiunk számára.)
Alapító tagja a 2004-ben alakult Várpalotai Fotóstúdiónak, azóta több csoportos és egyéni kiállítása volt. Több hazai és külföldi kiállítóhelyen is bemutatkozott. (Balatonfűzfő, Várpalota, Oroszlány, Sárisáp, Székesfehérvár, Írország, Romániában, Petrozsényben és Marosvásárhelyen)
Munkái az ismeretterjesztés, kultúra, műemlékek, életképek, hagyományok tisztelete, e témák bemutatásának gyöngyszemei, ember közeli, szuggesztív módon.
A fotózáshoz is kell egy pillanat, látásmód, amelyek meghatározzák a kép hangulatát, mondanivalóját, nálad milyenek ezek a meghatározó momentumok?
A kiállítás megnyitóján is elhangzott, hogy hobbi fotósnak tartom magam, nem vagyok szakember, azonban tanári munkámhoz, ismeretterjesztő feladataimhoz nélkülözhetetlen, hogy vizuálisan megközelítsem az adott területen azt az egy – néha többszöri kísérlettel-felkínált pillanatot.
Több mint 20 éve teszem. “Annak idején” nagyon kedves szórakozásom volt. Fotókat, albumokat nézegettem, elemezgettem, kiállításokra jártam, ezek egyfajta önképzési formák voltak. Diákat készítettem előadásaimhoz.
Az érdeklődési köröm, egyrészt a pedagógusi munkámhoz kapcsolódik, a történelmi emlékek, a kultúra különböző szegmensei, és a képzőművészet mellett érdekel a portré, az egyének élete, a természet bemutatása is.
Mikor és miért jön el az a pillanat?- természetesen igyekszem a témát előre pontosítani, hogy fotózzak, tehát tudatosan teszem. A hagyományokhoz is kötődnek a képeim, az épített örökség a műemlékvédelem is számomra kiemelten fontos.
Legutóbb, amikor egy nemzetközi civil tanácskozáson jártam a velencei Szt. Márk tér ismét elbűvölt, ahová nem mindig jut el az ember, de egy fotón láthatóvá válik az élmény.
Gyalogosan haladtam a térig így sok időm volt a felbecsülhetetlen értékeket, látottakat is begyűjtenem.
A pillanat varázsa, az élmény, ami értéket képvisel, ezeket fotózom.
Az időjárás is befolyásoló tényező, hiszen a fényviszonyok meghatároznak egy képet, más lesz a hatása, de igyekszem megtalálni a megfelelő pozíciót.
Nagyon sokoldalú, széles látókörű ember vagy, a témaválasztás milyen belső indíttatásból fakad, ezek a gyermekkorból jöttek, vagy folyamatosan épültek fel?
Édesanyám nagyon jó lelki rezgésekkel rendelkezett, ő megvédte, megőrizte a kézzel készített térképeket, rajzolatokat, sokat gazdagodtam általuk. Bizonyosan az így keltett érzések, a számára fontos tárgyak is befolyásolták személyiségem. Szerettem bíbelődni velük.A gyermekkoromban meghatározó volt a történelmi témák, mesék és képi dokumentumok által sugárzott szellemi hatás. Általános iskolásként, negyedikes lehettem, emlékezetből le tudtam rajzolni a történelmi Magyarországot. Sikerült felrajzolnom benne a fontosabb városokat és folyókat és hegységeket. A szabad királyi városok közül néhányát. Amikor lehetővé vált számomra, hogy egy tágabb világban éljek, jobban kitekintsek, akkor már tudatosan jutottam el ezekre a helyekre.
Az útviszonyok sem rettentettek vissza, ha kellett folyamatosan gyalogoltam. Soha nem felejtem el, amikor Horvátországban jártam: tűző napon képes voltam, nap, mint nap a célom felé határozottan haladni és az érdekességeket, számomra fontosakat megörökíteni.
Pozsonyban is készítettem 180 felvételt. Reggel fél nyolctól este fél nyolcig dolgoztam, élelem nélkül-igaz bemehettem volna egy étterembe-, de ki kellett használnom a nap adta lehetőségeket.
Ezek voltak az indíttatásaim. Legfőképpen tanárként, nem csak a saját magam ízlésére, érdeklődési körére kell gondolnom, hanem lehetőség szerint közkincsé szeretném tenni ezeket az ismereteket, hiszen nagyon sokan nem jutnak el ezekre a helyekre, különösen a mai világban. A költségek igen magasak és talán ezekkel a képekkel kicsit fel tudtam hívni a figyelmet olyan értékekre, amelyeket mások esetleg nem láttak, vagy ha láttak, akkor nem kellően figyeltek fel rá. Ha valamilyen utat terveznek, remélem ezeket a helyeket is megtekintik. A kiállítási anyag 13 év termését öleli fel.
Sokoldalú tapasztalataid vannak, mint említetted pedagógusként is munkálkodtál Várpalotán. Milyen tanácsot tudnál adni a fiataloknak, idősebbeknek, tulajdonképpen minden korosztálynak, aki a képzőművészetnek ezt a formáját szeretné művelni?
Hobbi fotós vagyok, szakmai tanácsokat nem tudok adni. Igyekeztem a saját életemet úgy szervezni, hogy lehetőség szerint minél többet megízleljek, elsajátítsak abból a nagyon sok mindenből, amiből keveset tud csak az átlagember az élete során, megismerni. Azonban ha lehetősége van, tegye meg azt tudatosan, szerezzen ismereteket, találkozzon más népek kultúrájával, ismerje meg mindenek előtt saját országának értékeit, mert ezzel lehet, véleményem szerint példát mutatni, másokra is hatni.
Mik a további terveid, hol lesz a következő kiállítás?
Azt nem tudom hol lesz a következő kiállítás, mert különösebben nem népszerűsítem magam, pontosabban nem ajánlkozom. Lehet, hogy ez nem célravezető a mai világban, de úgy gondolom, egy ilyen kiállítást a jelenlegi publicitás mellett, értő vagy hozzáértő emberek, vagy olyan kultúra területén tevékenykedő szakemberek amennyiben látják, és úgy érzik, ebből valamit hasznosítani lehet, akkor feltételezem, hogy jelentkeznek.
Egy nagy kiállítást azért tervezek. Korábban portrékkal nem foglalkoztam, de itt a kiállításon már néhány megjelenik belőlük. 22 országban élőkről készítettem portrékat, Észak és Dél- Amerika, Ausztrália földrészeken élők kivételével. Ezekből a felvételeimből szeretnék bemutatni majdan. Jelenleg a könyvem írásával vagyok elfoglalva, amit a tervek szerint a kiadó támogatásával 2013-ban, bányásznapon jelentetnénk meg.
Köszönöm a beszélgetést, további sikert kívánok.
Köszönöm a lehetőséget, hogy mindezeket elmondhattam.
( Sajnos a kiállításon készült képeim elvesztek egy program átalakítás során a számítógépemről, de a videóban láthatjuk a gyönyörű fotókat.)
Lakatos Ilona
ILONA ART HUNGARY 