Kedves Olvasóim!
Az árva muzsikus kötetben jelent meg
Rácsokon keresztül látom a Világot,
várom a Holnapot, amikor leomlanak a falak.
Régi gazdám értem már nem jöhet,
mert elvitte az enyészet.
Ugatok keservesen,
a többiek is rázendítenek velem.
Lesz, ki meghallja,
olykor néma üvöltésem?
Itt vannak a falak,
hol sokszor bújunk össze éhesen.
Egy kedves szóra, falatra várva,
talán nem kapjuk meg már sohasem?
Iszonyat mikor a tűvel jönnek felénk,
egy ma is elmegy közülünk,
várja a boldogabb, szebb lét.
Régi gazdám engem szeretett,
mindig csak becézett.
Boldog voltam olyan, mint az óta soha,
csak néma üvöltésem száll fel a magosba.